Majk története:

A Csák család birtokán megtelepült majki premontrei prépostság, amely hiteleshelyként is működött, már 1252. előtt fennállt, patrónusa Nagyboldogasszony volt.
1388. őszén Zsigmond király feleségével, Mária királynővel vendége volt a prépostságnak, amikor a Vértesben vadásztak. 1516-ban Majk a csornai Szent Mihály prépostság fiókegyházai közé tartozik. A török megszállás idején a prépostság lakói is elmenekülnek. A török hódoltság idején Majk a tatai uradalom része. 1632-ben a király nebojszai Balogh Istvánnak, Tata várkapitányának adta zálogbirtokként az uradalmat. 1643-ban gróf Zichy Ferenc, majd 1646-ban gróf Csáky László a tulajdonos. A birtokosok gyakran cserélődtek, amíg 1727-ben fraknói gróf Eszterházy József meg nem vásárolta az uradalmat az osztrák Krapf Gáspártól.
III. Károly uralkodása idején települt Magyarországra a kamalduli remeték rendje, amelynek anyakolostora az olaszországi Muránóban volt. A rend magyarországi megtelepedése érdekében több magyar főúr maguk és családtagjaik nevében misealapítványt tettek. Galánthai Eszterházy József gróf felajánlotta majki birtokát a Nepomuki Szent János tiszteletére titulált remeteség számára és a kamalduli szerzetesrendnek ajándékozta, amelyet 1733-ban hiteles alapítólevélben rögzítettek. Az alapító kegyúr nemcsak a birtokot, hanem építőanyagot is biztosított. A remeteség terveit Franz Anton Pilgram (1699-1761) osztrák építőmester készítette, amelyet Anton Erhard Martinelli olasz származású császári udvari építőmester bírált felül. A tervek a Nyitra megyei Zobor-hegyi kamalduli remeteség épületegyüttesének mintájára készültek.
A kamalduli remeték rendjét az 1012-ben szentté avatott lombardiai hercegi családból származó Romauld alapította. A remeték szigorú életrendjét II. Sándor pápa hagyta jóvá 1072-ben. Tartózkodtak a hús és a bor élvezetétől, kertműveléssel, művészetekkel, tudománnyal és földműveléssel foglalkoztak. Az egymástól elkülönült cellákban élő remeték a hallgatást fogadtak, s csak igen ritkán, meghatározott ünnepek alkalmával szólaltak meg. Hallgatásuk miatt némabarátoknak is hívták őket. Fehér csuhát hordtak, amelyet barátzsinórral összefogott köpennyel viseltek.
17 cellaház épült, amelyből hatot az Eszterházy család alapított. A donátorok (csak néhány közülük: gróf Cziráky, báró Lengyeltóthy Lengyel, Bodorfalvi Baranyai, gróf Gyulai és gróf Falussy, Berényi, Erdody, Hartwigh, család, címereit a cellaházak oromfalára helyezték.
1734-ben már zajlott az építkezés. 1735-ben három szerzetes érkezett Kahlenbergből: Demeter perjel, Ádám és Dániel atyák. Demeter páter 1737-ben kelt, Eszterházy Józsefnek írt leveléből értesülhetünk a cellaházak építéséről, valamint arról, hogy a vendégház már készen áll.
Az alapítást követően még 50 év sem telik el, amikor II. József király 1782-ben feloszlatta mindazokat a szerzetesrendeket, amelyek nem végeztek oktató, vagy betegápoló tevékenységet.
1806-ban az Eszterházy család Zólyomi ágából származó gróf Eszterházy Károly vette meg a kincstártól Majkpusztát. 1815-tol Mauthner Ádám és Kadisch Joachim posztógyártó vállalkozók bérlik az épületegyüttest. A szerzetesi cellákban munkások laktak. 1848-ban a kastélyban osztrák parancsnoki hadiszállást rendeztek be.
1856-ban gróf Eszterházy Miklós fia Móric örökölte az uradalmat, aki 1807-ben Majkon született. A régi kolostor-posztógyár épületet vadászkastéllyá alakíttatja át, az uradalom gazdálkodását modern eszközök felhasználásával fellendítette, gépesítette.
Majk 1945 után katonai kórház, munkásszálló, a Magyar Írónők alkotóműhelye. 1952-ben került államosításra. 1964-ben Mezőgazdasági szakmunkásképző Iskola és kollégium működött a falak között.
Az 1960-as évektől került sor a műemléki értékek felmérésére, és a hasznosítási tervek előkészítésére. A részben felújított cellaházak üdülőként illetve múzeumként működnek. A Műemlékek Állami Gondnokságának kezelésébe 2001-ben került.

 

Esterházy vadászkastély - kamanduli remeteség:

A majki - majkpusztai - remeteséget 1733-ban alapította Esterházy József, a környék ura: területet adományozott a létesítendő kolostornak, fuvarosokat és mestereket fogadtatott bányáiból nemes köveket és márványt juttatott az építéshez, és azt is megengedte, hogy a birtokán lévő romokat elbontva is szerezzen magának építőanyagot a közösség.
A kamalduli remeték szerzetesek voltak: szigorúan szabályozott és magányos életet éltek, napjaikat az elmélkedésnek és az imádkozásnak szentelték. Szólniuk (évi kétszer három napot kivéve) egymáshoz sem volt szabad, s nehogy kísértésbe essék valamelyikük is, minden remete külön kis házban lakott a közös kolostor területén. Napjaik elmélkedéssel és munkával teltek. Főleg növényi anyagokkal táplálkoztak, sokat böjtöltek.
A majki remete-telepen tizenhét remete-ház létesült. Ezek mindegyikében hálószobát, dolgozószobát, kápolnát, kamrát alakítottak ki, kerítésük mögött kis kert is volt a remete-szerzetes használatára. A majki remete-házakat az Esterházyak és a velük kapcsolatban lévő főnemesi famíliák - a Gyulayak, a Czirákyak, az Erdődyek - alapították; mindegyiknek a címere ott van az általa létesített remeteház oromfalán.
A telep építéséhez 1734-ben fogtak hozzá, F. A. Pilgram - osztrák építész - tervei szerint, visszafogottan elegáns, barokk stílusban. Az építkezést Pilgram egészen haláláig, 1761-ig figyelemmel kísérte. Tőle valószínűleg Fellner Jakab, az Esterházyak fő építésze vette át a feladatokat. A telepen először a barátlakások készültek el. Utána következett a templom, melyet végül - több leállás után - 1770-ben fejeztek be. A külön létesített főépületben ugyanekkor kegyúri lakást alakítottak ki. A templom befejezése és a kegyúri lakás megépülése után azonban hamarosan véget ért a majki remeteség alighogy elkezdődött története. II. József ugyanis számos más renddel együtt a kamalduliakat is feloszlatta, kolostoraikat megszüntette. A majki kolostor főépületét államosították, berendezését eladták. Ezután több gazdája is volt, akik többféle módon próbálták hasznosítani - végül birtokcserékkel visszakerült az eredeti alapítók, az Esterházyak tulajdonába, és Esterházy János - 1860-ban - vadász-kastéllyá alakíttatta.
Az Esterházyak 1945-ig bírták a majki kastélyt. Ám egy családtag, Esterházy Móric, az 1917-es miniszterelnök, az utolsó majki birtokos felesége még évtizedekig, egészen 1973-ban bekövetkezett haláláig ott élt az egyik remeteházban.

 

Tatabánya - A turul szobra:

Európa legnagyobb madár-szobra az a hatalmas bronz-turul - Donáth Gyula szobrász alkotása - mely a Tatabánya fölött magasodó Turul-hegy kiülő szikláján áll. Szárnyainak fesztávolsága tizennégy méter.
A szoborművet a Millennium évében, 1896-ban avatták fel, a bajor seregek ellen vívott győzelmes bánhidai csata emlékezetére. Száz év múltán, az 1990-es években restaurálták. A megújított szobor új belső tartó-szerkezettel és rendbetett külsővel ismét állja a szeleket, s viharokat.
A turul szobrától nem messze található az úgynevezett Szelim barlang, melyben a jégkorszaki ember maradványait, eszközeit, s az áltata vadászott állatok csontjait tárták fel a kutatók.

 

Tata - Esterházy-kastély:

A barokk épületegyüttes Fellner Jakab tervei alapján épült a XVIII. században. A kastély fontos történelmi esemény színhelye volt, itt kötötte meg Ferenc császár és Napóleon a schönbrunni békét.
A legutóbbi időkig kórházként használt épületben meglepő módon nem tett jóvátehetetlen károkat a sajátos funkció. A Műemlékek Állami Gondoksága bemutatóhelynek és reprezentatív kulturális helyszínnek szánja a rekonstrukció alatt álló épületet.
Esterházy Miklós először Isidore Canevalét, a császárvárosban már jól ismert francia építészt kérte fel a gróf, ám végül főként Balog Ferenc jószágkormányzó közbenjárásának engedve, Fellner Jakab kapta a megbízást. Az első elképzelések szerint az új palotát a lebontásra ítélt vár helyére építették volna, közvetlenül a tó partjára. Fellner több lépésben kiérlelt terve szinte fertődi léptékű kastélyt szánt erre a helyre. 1764-ben azonban meghalt a megrendelő. Utóda, Ferenc, a későbbi nagykövet végül is megelégedett egy jóval szerényebb kastéllyal.
Saroktornyos, emeletes főépületét 1764-1769 között emelték. A földszinti folyosóra néző belső ablakok kőkeretei arra engednek következtetni, hogy ez a folyosó eredetileg nyitott tornác volt, csak később építették be. Az emeleten található a márványfürdőszoba, és az ún. hollandi csempés fürdőszoba, ezeket valószínűleg 1897-ben alakították ki.
Külön említést érdemel az emeleti díszterem, az úgynevezett aranyterem - ez a kastély legimpozánsabb helyisége: zöld faburkolatos, aranyozott stukkós díszítésű királyi díszebédlőt formáz. Az 1897-es hadgyakorlat alkalmával itt tartózkodó Ferenc József császár és magyar királynak ez volt a szalonja, míg a kastély másik végében lévő termek II. Vilmos német császárnak adtak pazar szállást. Az aranyterem mögötti, tóra néző, szintén faburkolatos, kályhás és kandallós díszterem az 1809-es békekötés miatt érdekes: ebből a teremből nyílik az északi toronyba az a kis kabinetszoba, ahol aláírták a békeszerződést. A XIX. század végén magyar Weimarként is emlegették az itt átmeneti otthonra lelt művészek sokasága miatt. 1921 októberében az utolsó magyar király, IV. Károly menekült ide a sikertelenül végződött budaörsi csata után.
A kastély előtti park az Angolpark része volt, és ma is őrzi annak emlékeit.